2013. március 10., vasárnap

Hogy mi a baj a politikával?

Baj nagyon sok van. Talán ha a magyar politikára gondolunk, nincs egy olyan szegmens sem, amire azt mondhatnánk, hogy najó még talán az rendben van. Tegnap este néztem az ATV, Havas a pályán c. műsorát. A meghívott vendégeket megmondom őszintén nem ismertem, egyedül a műsorvezető Havas Henrik volt ismerős.

Az elhangzó kommentárok tökléletesen bemutatták, hogy miért ilyen a mai politikai közeg. A baloldali felsőbbrendűségi érzés, ami még a kommunizmusból maradt ránk, még a mai napig érezteti a hatását. Ha a rendszerváltás környékén a szocialisták nem ennyire látványosan nyomják le a máshogy gondolkodók fejét a földre,(nem kiáltanak náci veszélyt),  ha a magyar sajtó nagy része nem csak baloldali volna, vagy ha a szakmaiság nem kizárólag a baloldal privilégiuma lenne, akkor ma lehet, hogy Orbán Viktor nem egy hülyegyereket ültet az MNB élére, lehet nem szüntetné meg az alkotmányosságot Magyarországon, lehet nem lenne ennyi sárdobálás, ennyi nívótlan párbeszéd és ami a legfontosabb, lehet egyáltalán nem lenne Jobbik. Ugyanis ezek a döntések, amiket az elmúlt pár évben a Fidesz elkövetett, azok mind abból az indulatból táplálkoznak, amiket a fent soroltak okoznak.

A magyar művészvilág nagy része baloldali érzelmű, ez kétségtelen, bár előszeretettel nevezik magukat függetleneknek. Az ellenük intézett támadás, elsősorban pozícionális, egy egyszerű példán keresztül, Alföldit Vidnyánszky váltja a Nemzeti Színház igazgatói székében. Emellett Orbán megpróbálja kitermelni a saját értelmiségét, ezt a célt szolgálja az új tananyag Nyírő Józseffel és Wass Alberttel, valamint, ha tetszik, ha nem, ezt szolgálja a Horthy kultusz feltámasztása is. A szakmaiságot úgy tudta elvenni Orbán a baloldaltól, hogy a független intézmények élére saját pártos embereit ültette. Ezeknek a döntéseknek köszönhetjük többek között Matolcsy Györgyöt, Kerényi Imrét és Fekete Györgyöt. A jó öreg baloldali médiát pedig az NMHH, illetve a 9 évre választott bizottság hivatott kordában tartani.

Visszatérve az ATV-re. A műsorban elhangzó kommentárokon továbbra is hallatszik ez a felsőbbrendűség és ami szomorúbb, az én korosztályom is fel van már vértezve ezekkel az ideológiai jellemvonásokkal. Az egyik vendég, egy korombeli bölcsészlány a fiatalokat volt hivatott képviselni, de a véleménye alig hozott valami újat a beszélgetésbe, sőt, Magyar Narancsból való idézésen kívül másra aligha futotta az erejéből. A helyzet tehát közel sem rózsás, mondhatni reménytelen. És nem a hisztibalos módon reménytelen, hanem az igazán kilátástalanul reménytelen, amikor semmi, még a fiatalok sem utalnak arra, hogy eljöhet a kiegyezés vagy legalább egy konszolidációs időszak. Mert ha ez a két választás marad, és továbbra is a szélsőségek országa leszünk, akkor nemhogy szebb, de jövőnk sem lesz.    

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése